Minden, amit ezen a blogon látsz az én munkám, kérlek ne lopd és ha lehet, ne becsméreld! 2015 augusztus 15. Úgy tűnik idén is jelölve lettem a Blogger Awardon, amiért borzasztóan hálás vagyok, főként Isobel A. Nak, aki gondolt rám, amikor meglátta a hirdetést. Ha úgy gondoljátok megérdemlek egy szavazatot, vagy pusztán kedvetek van hozzá, nézzetek be az EWD. Engedje meg, hogy kárpótoljam valamivel! 8211; búgta.

A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott. A nevem egy szó egy félig elfeledett dalból. Katy McGarry - Feszülő húr. David Levithan - Nap nap után. A reményt megmérgezi a kétség, a kétséget pedig újraszínezi a remény. Péntek, augusztus 14, 2015.

Kinyitom a szemem, mert beszélgetést hallok. És ha nem ébred fel? Biztos, hogy csak alszik? Mi van, ha ez már kóma? Nincs olyan szerencséd. Oldalra nézve megpillantom Josht és Amandát. Ez utóbbi kiszalad a folyosóra ott pedig anyáért és apáért kiált. Körbenézek, és ekkor realizálódik bennem, hogy valószínűleg egy kórházi szobában vagyok. Josh kissé idegesen elneveti magát. Körülbelül fél óra múlva Niall érkezik meg.